Amikor határról beszélünk, általában valamilyen határvonalra, vagy határoló felületre, gyakran korlátra gondolunk. „Mindennek van határa!”, mondjuk néha méltatlankodva. De határnak nevezzük a falvakhoz tartozó szántók, legelők, esetleg erdők területét is. (Például amikor a benedeki határról énekelek, ahol „szánt a babám”.) A közelmúltban sok szó esett a határok „légiesüléséről” is. Végeredményben a határokat önkéntelenül is szükséges rossznak tartjuk, ha a mozgásunkat akadályozzák. Milyen szép volna, ha az emberiség egy nagy közösségben élne, határok és korlátok nélkül!

Csakhogy vannak határok, mesterségesek is, de természetesek is. A természetes határok egyben korlátok is, például a vízfelszín olyan korlát, amit szárazföldi élőlény hozamosabb időre nem hághat át anélkül, hogy kárát vallaná. Határt, vagy ha úgy tetszik, korlátot szab számunkra a gravitáció is, függőleges irányban nem mozogatunk olyan szabadon, mint vízszintesen. A mesterséges határokat mi magunk alkotjuk, azért, hogy a korlátozott mennyiségű javak megszerzésében elért eredményeinket megvédjük a többiektől. Ami az enyém, a tulajdonom, azt elhatárolom a másokétól és őrzöm, amennyire tőlem telik. A pénztárcámat, a zsebemen tartom, vagy a zsebtolvajok elől az ingem alá akasztott zacskóban. A lakásomat, annak berendezését és egyéb tárgyaimat falakkal veszem körül, ez a házam. A házamat, kertemet is bekerítem, hogy mások szabadon, akadálytalanul engedélyem nélkül ne használhassák.

Akinek erdeje van, gyakran azt is bekeríti. Ahol korábban szabadon kirándulhattunk gombászhattunk, most magánterületek tényleges, vagy jogi korlátai, kerítései zárják el utunkat. (Két évtizeddel ezelőtt még megdöbbentett, hogy Olaszországban sok tíz kilométeren keresztül nem tudtam megállni autóval az út mellett, mert a padkán túl folytonos kerítés védte a földtulajdonosok kizárólagos használati jogát.)

Mármost természetesek-e a mesterséges határok? A kérdés leginkább a Titanic példáján szemléltethető. A süllyedő hajón a mentőcsónakokban lévő helyek száma volt az a határ, ami a túlélőket a haláltól elválasztotta. Másképp fogalmazva az a határ, ami az odaveszetteket a túléléstől elválasztotta. Kétségtelen, hogy ha mindenki feljutott volna a korlátozott teherbírású csónakokra, mindenki elpusztult volna.

Joga van-e egy halálos fertőző betegségben szenvedő hajótöröttnek ahhoz, hogy kimentsék a tengerből, ha ezzel egy egész hajó utasainak biztos halálát okozzák? Másképp fogalmazva többet ér-e a hajón lévő ezer ember élete az egy halálos betegénél?

Nem hiszem, hogy volna bárki is, aki ezekre a kérdésekre egyértelmű válaszokat merne adni. Mint ahogy arra sem, hogy hol a határ a menekülés és a jobb körülmények közé törekvés között. Életveszélyt nem csak fegyverek jelenthetnek, hanem a biológiai életfeltételeknek egy minimálisan szükséges szinten aluli elérhetősége is.

Én tehát megértéssel viszonyulok ugyan a bevándorlókhoz, de látom a népvándorlás hátulütőit is. Erdélyi szász ismerőseim települtek Németországba, a harmadik generáció tudott maradéktalanul beilleszkedni a német társadalomba. A nem német bevándorlóknak ennél nyilván több időre van szükségük. Úgy tudom, a kelet-németek és nyugat-németek között ma is érzékelhető a kulturális különbség. Mindez arra utal, hogy a távoli országokból érkezett bevándorlók társadalmi időleges elkülönülése természetes, törvényszerű jelenség. Több emberöltő alatt valószínűleg alkalmazkodnak, idomulnak egymáshoz a különböző együtt élő kultúrák, persze nyilván az erőteljesebb lesz a domináns. Erőteljesen azt értem, amelyik egységesebb, szabályozottabb, kötöttebb, hiszen az természetszerűen nehezebben változik. Különösen igaz ez akkor, ha számbeli fölényben is van egyidejűleg.

Az egész emberiség szempontjából nincs abban semmi rossz, ha egy nyugati ország etnikai, vallási összetétele úgy változik meg, hogy mondjuk, a mohamedánok kerülnek többségbe. A mohamedán többség szempontjából ez kifejezetten előnyös lehet. Így végeredményben demokratikus is, hiszen a többség akarata érvényesül. Arra ugyanis nem volt még példa, hogy egy nép elözönlötte volna egy másik nép élőhelyét és egyidejűleg annak alárendelődött volna. Mindig a hódítók hajtották uralmuk alá a helyben lakókat. Az erősebbet ugyanis nem támadja meg a gyengébb. Ha egy népet nálánál erősebb ellenség elűz a hazájából, akkor olyan helyre megy, ahol nála gyengébbek vannak.

Ha emberek nem menekülnek, egyszerűen csak jogtalan haszonszerzésre törekszenek, akkor is a náluknál gyengébbek rovására cselekszenek. Gyengébbre támad a rabló, gyengébbtől lop (esetleg rabol) a fa tolvaj maffia, …

Most már csak annak tisztázása van hátra, elvesz-e valamit, és ha igen, mit vesz el, aki jogtalanul lép a birtokomra? Nem a leszedett gyümölcsre, az összetaposott termésre, vagy a szétvagdalt melegházi műanyag fóliákra gondolok, csak arra, hogy valaki a beleegyezésem nélkül akár rendeltetésszerűen használva az utat áthalad a területemen. Jogom van a területemmel rendelkezni, ha vendégem érkezik, őt bebocsátom, esetleg vendégül látom, mindenesetre hagyom, hogy bántódás nélkül jöjjön hozzám és ugyanúgy távozzon. Vendégelem, ha úgy tartja kedvem, erre nézve döntési jogom van. Aki erőszakkal jön be hozzám, a döntési jogomat korlátozza, a vendéglátás lehetőségét, jogát veszi el tőlem, azzal, hogy kikényszeríti azt, amit amúgy magamtól adhatnék, vagy meg is tagadhatnék tőle. Nem különbözik az eset attól, mintha a koldus egyszerűen kivenné a pénztárcámból az alamizsnát, függetlenül az adakozási szándékomtól. Az önrendelkezési jogomat korlátozná.

Végül valamit a gyerekekről. A határsértő gyerekek nem felelnek azért, hogy azok a felnőttek (szüleik, vagy akár elrablóik) akikkel jönnek, áthozzák őket a tiltott határon. Itt persze nem a tíz év körüli, vagy idősebb gyerekekre gondolok, akik a legbrutálisabb gyerekkatonák kortársai, hanem a kisgyerekekre, akik még életképtelenek felnőtt gondozás nélkül. A gyerekek mindenekelőtt való jogát hangsúlyozzuk. Nem világos ugyan, hogy akkor a felnőttekről miért nem gondolkodunk ugyanígy, hiszen a gyerekek tíz egynehány éven belül felnőttek lesznek, illetve a felnőttek nem is olyan régen még kisgyerekek voltak. Azok a veszélyek, amelyek ránk leselkednek évtizedes távlatokban hatnak. Távol tarthatunk-e magunktól egyébként rászoruló, de veszélyes fertőzőbetegségben szenvedő gyerekeket?

Mindaddig, amíg valamilyen krízishelyzet nem teszi konkréttá a kérdést, használhatjuk békeidőre kialakított sztereotip válaszainkat. Ha csak elméletileg kell megválaszolnunk, a válaszunk egyértelmű. De mi van akkor, ha az életünk, a jövőnk függ a válaszaink helyességétől? És ha a válaszaink helyességét éppen az egykori bevándorlók fogják majd utólag megítélni?

Katonai szempontból Szerbia egy Európa megszállását célzó nemzetközi hadművelet keretében megtámadta Magyarországot. Az irreguláris hadsereg csapatszállítási feladatait látja el  Kelet-Szerbiától, illetve Belgrádtól a magyar, illetve az utóbbi időben már a szlovén határig. A katonák közül sokan családjaikat is magukkal hozzák, mint azt a törökök is tették a 16. században. Különbség persze van, mert a törökök teljes fegyverzetben jöttek és nyíltan megütköztek minden útjukba kerülő katonai egységgel. A Szerbiából érkező megszállók egyelőre csak hírszerzőknek, vagy fegyvertelen felderítőknek tekinthetők, (bár a fegyver fogalma manapság nehezen körülhatárolható.) A szerb-magyar határon történő átlépésük célja nehezen tekinthető másnak, mint kémkedésnek, vagy egy nagyobb invázió előkészületének.

Nem mentség az agresszor számára, hogy őt hasonló módon támadta meg Törökország. Mint ahogy Magyarország számara sincs mentség, arra, hogy hasonló módon megtámadta Ausztriát, az meg Németországot.

Azokban az országokban, ahonnan ezek az emberek jönnek, már a 8-10 éves gyerekek is harcolnak. Ha egyéb fegyverhez nem jutnak, Molotov-koktélt dobálnak. És harcolnak az asszonyok is. Már külön hadtörténete van a női öngyilkos merénylőknek.

Kérdéskörök a betért unitáriusokkal történő kerekasztal-beszélgetéshez

1. Kérlek, mutatkozz be, mondj pár mondatot magadról, családodról, szakmai életutadról!
   1. Félénk kisfiú voltam, az iskolatársaimnál gyengébb. … Egyik nagyapám háromszéki székely ezermester volt. … Szerettem egyedül lenni, fára mászni, nagyokat bicikliztem a környéken. Minden kicsit is szemrevalóbb lánya beleszerettem. Kettőt el is vettem, persze csak sorjában, nem egyszerre. Hét gyerekem van és hat unokám. A feleségem homoródalmási és az egyik lányom itt él most is, ide jött férjhez (Homoródalmásra, ahol ez a beszélgetés zajlik). Az ikertestvére is almási fiúhoz ment, ők már el is váltak. Itt vannak most mind a ketten különben. A fiam teológiai hallgató, negyedéves és itt van most ő is. A legkisebb lányom odahaza van az anyjával, Budán. Az első házasságomból két lányom és egy fiam van, egyikük Hollandiában lakik. Felmenőim közül az édesapám él még, ő 91 éves. Nagybaczoni Bardóczok vagyunk. Én az iskolában nem voltam jó tanuló, így az apám azt mondta, hogy szakmát ad a kezembe, és ha később megjön az eszem, majd tanulhatok. Szerszámkészítő lettem. Az egy lakatos szakma, de nagyon úri. Aztán elvégeztem az egyetemet, így csillagász lettem és középiskolai fizikatanár. Aztán hol tanítottam, hol meg az iparban dolgoztam. Tanítottam minden iskolatípusban. Az utóbbi évtizedekben dolgozói érdekképviselettel is foglalkozom, (magyarul szakszervezet, csak nem nagyon szeretik ezt a nevet az emberek.) Mióta nyugdíjas vagyok, csak kis óraszámban tanítok fizikát egyetemen, és különböző szakértői munkákat végzek.

2. Hogyan és milyen körülmények között ismerkedtél meg az unitárius egyházzal, annak tanításaival?
   1. A feleségem unitárius. Nem akartam két vallást egy családban, és tetszett az unitáriusok felfogása, így én is az lettem. Különben Jakab Jenő néhai unitárius lelkész barátom szerint mindig is az voltam, csak nem tudtam róla… Aztán nekiálltam tanulni, később már egyetemi előadásokat is tartottam az unitarizmusról. Bencző Dénes bátyánk sokat segített az ismerkedésben és Szabó Laci, aki részint rengeteg irodalommal látott el, részint meg elhordott magával mindenfelé, s így az akkori papok többségét is jól ismerem. (Már Laci kortársait és az idősebbeket értem.) Odahaza egy időben egyházközségi gondnok voltam, itt meg azt követően főtanácsi tag, az Erdélyi Unitárius Egyház történetében az egyetlen, aki életvitel szerűen Magyarországon élt. Akkoriban az egyház újraegyesítésével törődtem sokat.

3. Mi volt az a pillanat, amikor eldöntötted: unitárius leszel? Vagy egy hosszabb folyamat eredménye volt ez a döntés?
   1. Természettudományi képzésben részesültem és talán ezért fontos számomra az ésszerűség, a logika. Ennyiben egész életemben készültem az unitárius vallásra, de a döntés a házasságom miatt született meg.

4. Miért az unitárius egyházat választottad?
   1. Protestáns vagyok, de gyerekkoromban katolikus nagyszüleimmel rendszeresen jártam misére. Így bár azt mondhatom, hogy két egyházban nőttem fel, nem jutott volna eszembe vallást, egyházat választani, mert volt egyházam, a református egyház. Ha a feleségem nincs, kibírtam volna valahogy reformátusként is. Szerintem ki-ki maradjon meg a maga vallásában, amibe beleszületett. De ha az élete párja más vallású, azon segíteni kell, mert egy családban egy vallás legyen, az a társadalmi béke alapja.

5. Melyek azok az eszmék, hitelvek, tanítások, amelyeket vonzónak találtál az unitáriusoknál? Egyházunk történelméből, illetve közelmúltbeli és jelenlegi működéséből mit találtál vonzónak?
   1. A szentháromság egyedi felfogása mindenképpen. Az, hogy az állandó újraértelmezés az egyetlen változatlan alapelv. Az, hogy a hitünk tárgyát nem kell valamilyen manifesztumhoz kötni. Tulajdonképpen bármi lehet szakrális tárgy, miközben persze semmi sem az, ami nem tisztán szellemi. Szóval ez a vallás annyira konkrét, hogy az már elvont, egyben annyira elvont, hogy az már konkrét. A kvantummechanikán és relativitáselméleten edződött elme számára ez otthonos területnek látszott.

6. Mi az, amin szerinted változtatni kéne az unitárius egyháznak?
   1. Az egyházban, annak életében, szervezetében nagyon sok dolog megy rosszul. Sok a fejlesztési lehetőség vezetők és hívők tekintetében egyaránt. Szóval ez az egész így ahogy van nem a legjobb. De viszonylag jó. Én olyanok társaságában is áhítatosan jól érzem magam, akikről egyébként lesújtó véleménnyel vagyok. Ez a tény alapozza meg a magamról alkotott (szintén elég lesújtó) véleményemet. Ha a hibákat kezdenénk gyomlálni, akkor én is magamon kéne kezdjem. Biztosan kiürülne az egyház. Az ember, amíg fiatal, azt hiszi, hogy az ő dolga megváltoztatni a világot. Ez egyébként igaz is, csak rosszul fogunk hozzá. Mert előbb mindig másokat akarunk megváltoztatni. Holott csak magunkat kéne. Ez nagyon lassú folyamat, egy egész élet kéne hozzá, de csak öregkorunkban jövünk rá. Talán olyan is van, aki csak a halála előtti pillanatban. Ezért kell mindenkit elfogadni olyan rossznak amilyen. És ez igaz az egyházra is. Ahogy a Mátyás király meséjében van: nincs rosszabb a sajtnál. Azt jelenti, hogy a nincs az rosszabb a sajtnál. Gondolom a mesemondó a sajtot nem szerette.

7. Hogyan éled meg hitedet a mindennapokban? Változott-e valami az életedben mióta unitárius lettél?
   1. Változott az életkorom. Huszonöt évvel vagyok öregebb azóta. De nem attól persze. Odahaza kevés az unitárius. (Egyébként az egyháztagok se mind azok, sőt, de ez nem tartozik most ide.) Mi odahaza katolikus környéken élünk, apám református, vele eljárok néha bibliaórákra. Az unitarizmusomat mindenütt hűvös tisztelettel nézik. Bibliát mindennap olvasunk, mint annak előtte. A hétköznapokban csak a halálesetek próbálják a hitemet. A lét, nemlét, örökélet kérdésköre. Erre azt találtuk ki, hogy a halálunk előtti pillanatban végtelen álomba merülünk, ami a sajátidőnkben sosem ér véget. Ez számunkra az öröklét. Egy másik koordinátarendszer, vagy ha úgy tetszik dimenzió. Ez egyébként (elvileg legalábbis), tudományosan is megalapozható.

8. Miért ajánlanád másoknak is az unitárius vallást és egyházat?
   1. Semmiért. Sőt semmi pénzért nem ajánlanék senkinek semmiféle egyházat. Vallást sem lehet ajánlani szerintem, legfeljebb vallást tenni a hitünkről, és ha valaki a magáéra ismer benne, akkor egy hiten valónak mondjuk magunkat. De fontos mindig hangsúlyozni, hogy a személyes hiteinkben alapvető különbségek vannak, amik nagy részét nem is tudjuk értelmezni, pláne másnak elmagyarázni. Szóval ez a vallási türelem gyökere. Látatlanban elfogadom, még gondolatban sem vitatom más hitét, vallását, és ami mostanában sajnálatosan aktuális, nem fogadok el semmiféle hitet, vallást, másokra irányuló aktív cselekedet igazolásául. Akkor sem, ha segíteni akarnak vele másokat, akkor sem, ha terrorizálni. Persze a hit és vallás mellett itt van még az egyház, mint szervezet. És mint az állam, ez is „erőszakszervezet az elnyomottak féken tartására”. Egyébként minden szervezet az. A család más. Az nem szervezet, hanem természetes közösség. A szervezeteket (szükséges?) rossznak, a közösségeket az élet feltételének tartom. Szóval az egyház, mint szervezet kifejthet bizonyos aktivitást, és ha ez életviszonyok megváltoztatására irányul, akkor gyakran van úgy, hogy egyes embereknek használ vele, másoknak meg árt. Ennek a minősítése (hogy használ, vagy árt) így személyfüggő, nem általános, ezért nem tudok senkinek egyházat ajánlani, mert ami egyiknek jó, a másiknak lehet rossz. A gyerekeim persze unitáriusok lettek, az első házasságomból születettek meg sincsenek keresztelve, csak a fiam készül megkeresztelkedni. Gondolom, az öccse fogja megkeresztelni. Az én öcsém is unitáriusnak tért utánunk és a gyerekei is unitáriusok lettek. De nekik sem ajánlottam semmit, maguktól döntöttek így. Mármint a felnőttek. Azért azt mindenkinek ajánlom, hogy valamilyen egyházhoz, mint vallási közösséghez tartozzon és azt is javaslom, hogy az ne legyen olyan, amelyik bárki mást bármilyen részben, vagy bármilyen alapon kirekesztene. De ha olyannal találkozom, aki születésétől fogva unitárius, csak nem tudja, azt erről azért felvilágosítom.

Bardócz-Tódor, András^*

Budapest, Hungary

Musings on the origin of the Ethiopian Book of Enoch

Abstract.

The astronomical part of the Ethiopian Book of Enoch refers to an interesting phenomenon, namely the length of longest day of the year (summer solstice). This data is particularly significant in localizing this astronomical observation on the world map. Since the length of the longest day depends on geographical latitude, this data could hint at the latitude of the place, i.e. the approximate geographical location were the Book of Enoch may have been composed. A closer analysis of this reference surprisingly reveals that this place should be looked for somewhere near to latitude 50⁰, that is far to north from Palestine, and even of Asia Minor.

Keywords: Ethiopian Book of Enoch, the longest day of the year, astronomy

In the religious tradition Enoch was one of the first prophets. His name appears in two places in I. Moses. In Genesis 4,17 he is mentioned as the son of Cain: “Later, Cain had sexual relations with his wife. She became pregnant and gave birth to Enoch. Cain founded a city and named it after his son Enoch.” In Genesis 4,18: “Irad was born to Enoch. Irad fathered Mehujael, and Mehujael fathered Methushael, and Methushael fathered Lamech.” In turn, Genesis 5,18–24 tells about him as the son of Jared: “When Jared had lived 162 years, he fathered Enoch. After he fathered Enoch, Jared lived 800 years, fathering other sons and daughters. … When Enoch had lived 65 years, he fathered Methuselah. After he fathered Methuselah, Enoch communed with God for 300 years and fathered other sons and daughters. Enoch lived a total of 365 years, communing[a] with God—and then he was there no longer, because God had taken him.”^[1]

The New Testament refers to him in several places: In Hebrews 11:5: “By faith Enoch was taken away without experiencing death. He could not be found, because God had taken him away. For before he was taken, he won approval as one who pleased God.”, in 1 Chronicles 1:3: “who fathered Enoch, who fathered Methuselah, who fathered Lamech” and in Luke 3:37: “the son of Methuselah, the son of Enoch, the son of Jared, the son of Mahalaleel, the son of Cainan”

A text attributed to Enoch earlier was the part of the Holy Scriptures, but it is not part of the biblical canon yet. The Bible contains only a short passage from it in Jude 1,14: “Enoch, in the seventh generation from Adam, prophesied about these people when he said, “Look! The Lord has come with countless thousands of his holy ones.”^[2]

Books of Enoch

Currently we know of three different, but closely related texts entitled “The Book of Enoch”, written in three different languages. One is written in Ethiopian, one is Slavonic and one is written in Hebrew. Although they differ considerably in style, and content, it may be hypothesized that they are all remaining fragments, explanations, or reformulation of some original ancient text.

In this article we try to fathom the content of this hypothetical original text. There are differing opinions as to the time when this original Book of Enoch may have been composed. However, there is general consensus that it originated somewhere in Palestine.^[3] The various current Books of Enoch are believed to have evolved from this original through translations and copying. Although the Hebrew version is dated as the oldest manuscript and the Ethiopian one is the newest, when we examine the contents of the manuscripts it is clear that the Ethiopian one contains the oldest text. The Slavonic text in not very detailed, while the Hebrew is strongly mystical in nature.

Since the original ancient text has not survived, its content must be inferred from the existing books of Enoch. Where all the books discuss the same topic, it is perhaps not entirely unfounded to hypothesize that the text which has the greatest amount of detail is likely to be the closest to the original. It was on this basis, that we chose chapters 72–82. of the Ethiopian Book of Enoch as the subject of our further investigation. Chapters 72–82 are also known as “The book of the revolutions of the luminaries of heaven” and it is possibly the oldest and the most important part of the Books of Enoch, according to Fröhlich^[4]

While the Hebrew manuscript is dated as the oldest one, researchers don’t think it to be the original ancient text. It is very possible that the content and wording of the newer specimens is closer to the original content. The previous comment by Ida Fröhlich also alludes to this possibility. We mention all of this because in the following, we will attempt to infer the possible place of origin of the text based on the contents of the Ethiopian version of the Book of Enoch, since by appealing to our earlier hypothesis, based on its greatest level of detail, we assume it to be closest to the unknown original manuscript in content.

The Ethiopic Book of Enoch 72,8–37

Astronomical principles are significant for our research, because they allow us to infer geographical information from astronomical observations, which are specific to the location where the observations were made, In other words, by analyzing astronomical information in the Book of Enoch, we may gain insight as to where the original text may have been composed. In Chapters 72,8-37, The Ethiopian Book of Enoch describes in great detail the variation in the lengths of days and nights: “8. When the sun rises in the heaven, he comes forth through that fourth portal thirty mornings in succession, and sets accurately in the fourth portal in the west of the heaven. 9. And during this period the day becomes daily longer and the night nightly shorter to the thirtieth morning. 10. On that day the day is longer than the night by a ninth part, and the day amounts exactly to ten parts and the night to eight parts. 11. And the sun rises from that fourth portal, and sets in the fourth and returns to the fifth portal of the east thirty mornings, and rises from it and sets in the fifth portal. 12. And then the day becomes longer by †two† parts and amounts to eleven parts, and the night becomes shorter and amounts to seven parts. 13. And it returns to the east and enters into the sixth portal, and rises and sets in the sixth portal one-and-thirty mornings on account of its sign. 14. On that day the day becomes longer than the night, and the day becomes double the night, and the day becomes twelve parts, and the night is shortened and becomes six parts. 15. And the sun mounts up to make the day shorter and the night longer, and the sun returns to the east and enters into the sixth portal, and rises from it and sets thirty mornings. 16. And when thirty mornings are accomplished, the day decreases by exactly one part, and becomes eleven parts, and the night seven. 17. And the sun goes forth from that sixth portal in the west, and goes to the east and rises in the fifth portal for thirty mornings, and sets in the west again in the fifth western portal. 18. On that day the day decreases by †two† parts, and amounts to ten parts and the night to eight parts. 19. And the sun goes forth from that fifth portal and sets in the fifth portal of the west, and rises in the fourth portal for one-and-thirty mornings on account of its sign, and sets in the west. 20. On that day the day is equalized with the night, [and becomes of equal length], and the night amounts to nine parts and the day to nine parts. 21. And the sun rises from that portal and sets in the west, and returns to the east and rises thirty mornings in the third portal and sets in the west in the third portal. 22. And on that day the night becomes longer than the day, and night becomes longer than night, and day shorter than day till the thirtieth morning, and the night amounts exactly to ten parts and the day to eight parts. 23. And the sun rises from that third portal and sets in the third portal in the west and returns to the east, and for thirty mornings rises in the second portal in the east, and in like manner sets in the second portal in the west of the heaven. 24. And on that day the night amounts to eleven parts and the day to seven parts. 25. And the sun rises on that day from that second portal and sets in the west in the second portal, and returns to the east into the first portal for one-and-thirty mornings, and sets in the first portal in the west of the heaven. 26. And on that day the night becomes longer and amounts to the double of the day: and the night amounts exactly to twelve parts and the day to six. 27. And the sun has (therewith) traversed the divisions of his orbit and turns again on those divisions of his orbit, and enters that portal thirty mornings and sets also in the west opposite to it. 28. And on that night has the night decreased in length by a †ninth† part, and the night has become eleven parts and the day seven parts. 29. And the sun has returned and entered into the second portal in the east, and returns on those his divisions of his orbit for thirty mornings, rising and setting. 30. And on that day the night decreases in length, and the night amounts to ten parts and the day to eight. 31. And on that day the sun rises from that portal, and sets in the west, and returns to the east, and rises in the third portal for one-and-thirty mornings, and sets in the west of the heaven. 32. On that day the night decreases and amounts to nine parts, and the day to nine parts, and the night is equal to the day and the year is exactly as to its days three hundred and sixty-four. 33. And the length of the day and of the night, and the shortness of the day and of the night arise--through the course of the sun these distinctions are made (lit. 'they are separated'). 34. So it comes that its course becomes daily longer, and its course nightly shorter. 35. And this is the law and the course of the sun, and his return as often as he returns sixty times and rises, i.e. the great luminary which is named the sun, for ever and ever. 36. And that which (thus) rises is the great luminary, and is so named according to its appearance, according as the Lord commanded. 37. As he rises, so he sets and decreases not, and rests not, but runs day and night, and his light is sevenfold brighter than that of the moon; but as regards size they are both equal.”

The annual changes in the lengths of the days and nights are caused by spherical form of Earth and the declination, i.e. the tilt of the Earth’s axis of rotation relative to the plane of the orbit of the Earth. However, this was not yet known when the Book of Enoch was compiled. In the time of Herodotus, who lived in the fifth century B.C., the Earth was believed to have been shaped disc, with an infinite surface of water (the so called “Okeanos”) surrounding it. However, even in that time it was already known, that during the winter the Sun was driven nearer to the southern horizon, than during summer. Herodotus himself explained the cause as the effect of strong north-winds of winter.^[5]

At the same time, the dependence of the change in the length of days and nights on geographical latitude was not conspicuous, because the Ancient world (or the “known world” at the time) was of a mainly east to west extent and was constrained in a relatively thin band of latitudes, around the Mediterranean Sea.

The Ancient Greek traveller Pytheas (4th century B. C.) made a longer journey beyond Gibraltar, towards northwest Europe. He was the first Greek to have reached north of Scotland, close to the arctic circle (to roughly 59^o latitude), and found along his journey that in the summer, the days got longer as one traveled further to the north. This information was later incorporated into ancient geographical knowledge..

Later, in the 1^st century B. C. Strabo has started to characterize the location of the northern countries by the length of their longest days. Of course, he was unable yet to explain the connection between location and the length of the longest day, even though he had himself already accepted the idea of a spherical Earth. For example, he stated that:

"Around Byzantion the length of the longest day is 15 ¹/₄ equinoctial hours [...] In the country about 3800 stadia to the north of Byzantion the length of the longest day takes 16 equinoctial hours [...]. at about 6300 stadia to the north of Byzantion, to the north of Maiotis, in winter days, the Sun will rise up to 6 cubits, and the longest day is 17 equinoctial hours long [...]. The regions lying beyond that, which due to the cold are essentially uninhabited, are irrelevant from the geographers’ point of view. "^[6]

Essentially, the latitude can be practically inferred from the length of the longest day. Although the length of the longest day characterizes the latitude, after half a year - because of the seasons change - the longest night, with the same length as the longest day, will occur. The day length is therefore constantly changing in a certain place. Thus, while the detailed record of the day lengths in the Book of Enoch was not intended to convey geographical information, but rather to describe the changes during the year, that they thought to be general all around the World, nonetheless, the information provides a possibility to find the location where the book was written. Let us now examine the day lengths in the Book of Enoch.

The most important detail for us is the following:

"14. On that day the day (once again) becomes longer than the night, and the day becomes double the night, and the day becomes twelve parts, and the night is shortened and becomes (merely) six parts." This otherwise unremarkable sentence is of key importance from the point of view of determining the place where the Book has written. It can be unambiguously shown that this ratio of longest day to shortest night can only occur near around 50^○ of geographical latitude. If we knew the exact length of the day, we would know exactly the geographical latitude. However, the day length is changing. In practice, if we give the day length in hours, it is less precise than if we were to give it in minutes, of course. In fact, the times of sunrise and sunset also depend on the terrain, and the phenomenon itself takes about 2 minutes, so we cannot consider accuracy at the level of minutes. Therefore, the length of the longest day can be determined only with a certain experimental accuracy. We would need to know the limits on the precision of time measurement of that time period, because that constrains the accuracy of our determinations of the latitude.

Regarding the time measurement of the time, we can start by noting that when the “sun rose from neighbouring portals”, the length of the days was 12 or 11 parts according to the text. To these were added respectively 6 or 7 parts of night. Thus a day appeared to be divided into 18 parts. In order to determine whether a day was 11 parts or 12 parts long, they must have been able to determine time to better than half a part. As they divided the 24 hour day into eighteen parts, each part takes 80 minutes. The authors of the Book therefore could determine the time with at worst 40 minutes accuracy. Therefore we can constrain the place of the composition of the Book to be in the band where the the deviation of the ratio of the longest day and the shortest night from 2:1 is at most 40 minutes . The corresponding latitudes should fall between 40 and 55 degrees.^[7] If our assumption is correct, that the contents of the text are relevant to the place of the composition of the book, we will need to revise our current consensus of beliefs about the origins of the book, because neither Palestine (31^o-33^o) nor Babylon (32^o-33^o) meet the relevant criteria.

Believed area of the formation

The question then arises: where was the civilization, whose astronomical knowledge is described in the Ethiopian Book of Enoch located? As the day length is independent of geographical longitude, the location cannot be determined from the day length information alone. The latitude condition permits a vast area, and leaves an almost unlimited opportunity for the imagination. Asia Minor is situated in around 43^o latitude and so could fit within the southern edge of the constrained area. However, a more northerly location may be more likely. Theoretically, this could be anywhere from the northern half of the Iberian Peninsula, to the southern border of Scotland, from Ankara to Moscow, from Beijing, to the Baikal lake, from the northern part of Japan to Kamchatka, or even at the frontier of Canada and the United States. It includes the northern part of the Carpathian Basin, Greece north of Athens, the surroundings of Diyarbakir in Turkey, the landscape of Central China, South Korea, and the former Sarmatian Empire. It may be somewhere along the lower reaches of the Volga, but on the basis of latitude Stonehenge (51^o) cannot be ruled out either.

References

Fröhlich Ida – Dobos Károly Dániel (szerk.): Henok könyvei. Ford. Dobos Károly Dániel, Fröhlich Ida, Hollós Attila. Ószövetségi apokrifek 1. PPKE BTK, Piliscsaba 2009.

^* retired astronomer and physics teacher

^[1] ISV

^[2] This is the part of Ethiop Book of Enoch 60,8.

^[3] Dobos Károly Dániel: A fordító előszava Henok első könyvéhez. In: Fröhlich Ida – Dobos Károly Dániel (szerk.): Henok könyvei. Ford. Dobos Károly Dániel, Fröhlich Ida, Hollós Attila. Ószövetségi apokrifek 1. PPKE BTK, Piliscsaba 2009, 15–19.

^[4] Fröhlich Ida: Bevezető Henok harmadik könyvéhez. in: Fröhlich Ida – Dobos Károly Dániel (szerk.): Henok könyvei. Ford. Dobos Károly Dániel, Fröhlich Ida, Hollós Attila. Ószövetségi apokrifek 1. PPKE BTK, Piliscsaba 2009, (233–241) 233.

^[5] http://classics.mit.edu/Herodotus/history.2.ii.html

^[6] Sztrabón: Geógraphika, II. 3,41–43.

^[7] A simple calculation can lead to this result, which is well known in spherical astronomy: We view the Earth within the shadow boundary at solstice when the axis of rotation is equal to the declination angle. If at ϕ degrees of latitude the length of the arc for night is 2α, then the ratio of day to night is: (360^o-2α):2α which in our case must equal 2. Hence 360^o/2α = 3. If we use units where the radius of the Earth is 1, then the radius of the circle of latitude is cosϕ. Hence the distance of of the points with the appropriate day/night ratio, from the axis of rotation will be cos ϕcosα. From this the distance of the circle of latitude to the plane of the equator is the co-tangent of the angle of declination, multiplied by cos ϕcosα. Hence the required relationship is: sin ϕ = cot(23.5^o) cosϕ cosα, whence tan ϕ = cot(23.5^o) cosα. Since 360^o/2α = 3, we have α = 60^○ and cos α = (1/2) and hence tan ϕ = (1/2) cot(23.5^o) = 1.15. Finally, we get ϕ = 49^○. These days we may also find data relating to the times of sunrisee or sunset more or less anywhere in the world on the Internet)

A Földön élő hétmilliárd ember átlagos életszínvonala mélyen a mi európai életszínvonalunk alatt van. Nem csoda, hogy a globalizáció eredményeként özönlenek a menekültek, a bevándorlók Európába. Koszovó, Szíria, Afganisztán a kibocsátó államok. Ideje megismerkednünk velük, hiszen nem kerülhetjük el a közös jövőt. Kezdjük a legtávolabbival, Afganisztánnal. A nagyhatalmi törekvések játékszerévé vált ország sorsa több ponton találkozik a mienkkel, elsősorban az orosz, illetve szovjet, és az amerikai nagyhatalmi törekvések hatottak történetünkre.

Afganisztán legközelebbi pontja Magyarországhoz mintegy 5000 kilométerre van. Az ország területe hazánkénál hétszer nagyobb, lakossága a miénk közel háromszorosa. Afganisztán határos Kínával, Indiával, Iránnal, Türkmenisztánnal, Üzbegisztánnal, Pakisztánnal, Tádzsikisztánnal. Ásványi kincsekben gazdag, ezért a gyarmatosító nagyhatalmak állandó célpontja. Jelentős része sivatagos, kisebb része mediterrán éghajlatú. Területének nagy része 2000 méter feletti, egyes területei 5000 méter felett vannak.

Afganisztán területe 50.000 évvel ezelőtt is lakott volt. Fontos szárazföldi kereskedelmi útvonalak haladtak át rajta. Az újkorban területén kánságok voltak és az ország élén sah állt. A 17-18-dik század fordulóján az angol hódítóknak ellenálló (Napóleonnal is szövetkező) indiai Tipu szultán hívta segítségül az ugyancsak muzulmán birodalmat vezető afgán sahot. Az angolok végül testvérháborút szítottak az afgánok között, így a sah elbukott.

Ezt követően folyamatos trónviszályok voltak, az egymást váltó uralkodók a kincstár teljes vagyonát elosztogatták támogatóik között, így a központi hatalom gyakorlatilag felmorzsolódott. Erre az időre esett a pásztorkodásról a földművelésre történő áttérés. Eközben új uralkodó réteg született a legvagyonosabb családokból. 1815 után az ország kisebb fejedelemségekre hullott szét. 1823-ban angol diplomáciai tevékenység eredményeként Indiából kivált és önálló kis államot alkotó szikh hódítók foglalták el Pesávart és Afganisztán közeli termékeny területeit. Az angol diplomácia célja kettős volt, meggyengíteni az indiai szikheket, hogy területüket a Keletindiai Társaság elfoglalhassa és előkészíteni Kelet-Afganisztán és elfoglalását is. Ugyanakkor Oroszországnak Nyugat-Afganisztánban volt hatalmi érdekeltsége.

1838-42-ben zajlott az angol-afgán háború. Az angolok harc nélkül foglalták el Kandahart, az ország fővárosát. Ezután bevették Ghaznit, majd Kabul felé indultak. Heratot már nem tudták bevenni, de 60.00 fontsterlingnyi összeget megvesztegetésre szánva elérni vélték, hogy a fejedelemség a Keletindiai Társaság szándékainak rendelje alá külső kapcsolatait. Jar-Mohamed vezír azonban amint a pénzt megkapta, kikergette az angol diplomatákat a városból és az egyezményt érvénytelennek nyilvánította. 1839-ben mégis elfoglalták Kabult az angolok, de nagy árat fizettek az afganisztáni hadjáratért. Egy év alatt egymillió-kétszázezer fontsterlinget költöttek megvesztegetésre és a hadsereg fenntartására.

Amikor az 1841-es felkelést sikerült elfojtaniuk, az angolok minden elővigyázatosságot elhanyagolva magabiztos hódítóként viselkedtek. Az angol tisztek csapataiktól külön, Kabulban laktak, kicsapongó gondtalan életmódot folytattak. 1841 november 2-ára virradó éjszaka tört ki a kabuli felkelés, melyben a tömeg sok angol tisztet szó szerint széttépett. Az angolok Serpur erődjében próbáltak ellenállni, de sem tüzelőjük, sem élelmük nem volt elegendő, így végül az erőd feladására kényszerültek.

A vereség nagyon megtépázta az angolok tekintélyét, ezért egy újabb hadjárat során elfoglalták Kabult és szörnyű bosszút álltak. A középkori tadzsik építészet remekét, a fedett piacot felrobbantották, a lakosságot ezerszámra lőtték agyon. Az afgánok és a tadzsikok ellenállását azonban nem tudták megtörni, így 1842 végén ki kellett üríteniük Afganisztánt. 1843-ban a Keletindiai Társaság meghódította Szindet és a szikh államot is. Afganisztán ezeket az angoloktól nem tudta visszafoglalni, inkább északi és nyugati határain kezdett hódításba. 1870-ben Afganisztán még független ország volt, de délkeleti határait a Keletindiai Társaság gyarmatai érték, észak felől pedig az orosz hódítás közeledett feléje.

A 20. század elején is folyt angol-afgán háború. Ennek végeredménye az ország felosztása lett. A határvonal a későbbi Pakisztán határa. 1933-tól 1973-ig Zahir sah uralkodott, akit vértelen puccsal buktatott meg Daud kán. Utóbbit egész családjával együtt meggyilkolták a kommunista puccs során 1978-ban. (Ez emlékeztet a Romanov család meggyilkolására.) Az USA ezután felkelőket képezett ki a kommunista rendszer ellen, majd 1979-től, a százezernél több katona részvételével történt szovjet bevonulásától kezdve Afganisztán a szovjet - amerikai vetélkedés színterévé vált, melynek célja az olajban gazdag Perzsa-öböl feletti befolyás megszerzése volt.

A szovjet hadműveletnek több százezer (egyes becslések szerint milliónál is több) civil áldozata volt. Ötmilliónál többen menekülte el az országból. A szovjetek 1989-ben kivonultak, addigra az országot az elit és az értelmiség jelentős része már elhagyta. Belharcok azóta is folyamatosan dúlnak, 1994-ben csak Kabulban tízezer embert öltek meg. 2000-ben a tálibok kerültek uralomra. Az elfogott kommunistákat megcsonkították, a lányokat eltiltották az iskolától, a nőket a kereső foglalkozásoktól. (Kiadásaikat szinte kizárólag ópiumtermesztésből fedezték.) 2001 végén az USA támadást indított a – korábban általuk kiképezett – felkelők, ­­az al-Kaida kiképzőtáborai ellen. 2003-tól NATO haderő állomásozik Afganisztánban. Folyamatos a tálib fegyveresek gerillaharca, rendszeresek az öngyilkos merényletek…

Az egykori gyarmatok népének forradalma most kezdődik. Még senki nem tudja mi lesz a formája, de az eredménye egész biztosan az lesz, hogy a világ népességének életszínvonala homogenizálódik. Lehet, hogy ez nem túl jó hír a mi számunkra, de tény…

Handler Ármin: "A rejtélyes kőkoporsó" címmel írt cikket az átányi fekvő sírkőről. http://www.fntudosito.hu/riport/5001

A "szarkofágot" csodatévő kőkoporsónak tartja a múlt évezred 970-es éveitől eredő néphagyomány. Tudományos írást nem találtam róla, így a temetés pontos dátumát sem ismerem, de okom van feltételezni, hogy a kő 17-18. században készülhetett. Érdekes viszont, hogy a mai Magyarország területén egyelőre egyedülálló lelet. Természetesen nem szarkofág, hiszen tömör kő, nyilván csodát is csak azokkal tesz, akikkel bármilyen más kultikus tárgy is csodát tenne, olyan erős az effélébe vetett reménykedésük. Mégsem páratlan lelet, az Ország más részén százszámra fordul elő. Ihol egy példa:

Igaz, ezek inkább elsüllyedő félben vannak, nem felemelkednek, mint az átányi (állítólag).

Az ember olvas ezt-azt. Olykor magam sem tudom kik, miről írták amit olvasok. Itt van például a fent alcím alatt egy szövegrész:

"Amikor a feudális viszonyokat a gyarmati kizsákmányolás szükségleteihez alkalmazták, ez azt jelentette, hogy alapjában megsemmisítették a feudális-állami földtulajdont, (ahol ilyen létezett) s a földet árucikké tették, melyet szabadon adtak-vettek. A földtulajdon jelentékeny részét maguk a gyarmatosítók kaparintották meg. A kézműves ipar és a földművelés összekapcsolásán alapuló régi faluközösségi formák ugyancsak összeegyeztethetetlenek voltak a parasztságnak mint a kivitt nyersanyagok szállítójának és a behozott gyári iparcikkek vásárlójának nagyarányú kizsákmányolásával. Ezért törekedtek a gyarmatosítók arra, hogy erőszakkal siettessék a faluközösségek amúgyis megindult bomlási folyamatát. Ez egyes esetekben a faluközösségek törvényhozás útján történő feloszlatásához vezetett (Indiában); más esetekben fennmaradtak ugyan, de csak mint pénzügyi egységek, melyekre az adóbeszedés és a kényszerű kötelezettségek elvégzéséhez volt szükségük a hatóságoknak (Indonéziában). A faluközösségek önellátó jellegét aztán mindenütt aláásta az, hogy európai gyári iparcikkek nagy tömegben hatoltak be az ázsiai piacokra. A gyarmatosítók egyidejűleg saját közvetlen eszközükké tették az uzsorásokat, a törvény védelmét és pártfogását biztosítva nekik, hogy kisajátíthassák a paraszttulajdont és megszerezhessék a parasztok földjét. Ez az intézkedés a föld áruvá való átalakításával együtt több gyarmaton azt eredményezte, hogy a régi feudális nemességet kiszorították a kereskedői-uzsorás származású földbirtokosok. Ezek az új földesurak gazdasági szempontból ugyanolyan feudális kizsákmányolók maradtak, mint elődeik, de politikailag teljes mértékben a gyarmati hatalomtól függtek és a külföldiek uralmának támaszát jelentették."