Kérdéskörök a betért unitáriusokkal történő kerekasztal-beszélgetéshez

1. Kérlek, mutatkozz be, mondj pár mondatot magadról, családodról, szakmai életutadról!
   1. Félénk kisfiú voltam, az iskolatársaimnál gyengébb. … Egyik nagyapám háromszéki székely ezermester volt. … Szerettem egyedül lenni, fára mászni, nagyokat bicikliztem a környéken. Minden kicsit is szemrevalóbb lánya beleszerettem. Kettőt el is vettem, persze csak sorjában, nem egyszerre. Hét gyerekem van és hat unokám. A feleségem homoródalmási és az egyik lányom itt él most is, ide jött férjhez (Homoródalmásra, ahol ez a beszélgetés zajlik). Az ikertestvére is almási fiúhoz ment, ők már el is váltak. Itt vannak most mind a ketten különben. A fiam teológiai hallgató, negyedéves és itt van most ő is. A legkisebb lányom odahaza van az anyjával, Budán. Az első házasságomból két lányom és egy fiam van, egyikük Hollandiában lakik. Felmenőim közül az édesapám él még, ő 91 éves. Nagybaczoni Bardóczok vagyunk. Én az iskolában nem voltam jó tanuló, így az apám azt mondta, hogy szakmát ad a kezembe, és ha később megjön az eszem, majd tanulhatok. Szerszámkészítő lettem. Az egy lakatos szakma, de nagyon úri. Aztán elvégeztem az egyetemet, így csillagász lettem és középiskolai fizikatanár. Aztán hol tanítottam, hol meg az iparban dolgoztam. Tanítottam minden iskolatípusban. Az utóbbi évtizedekben dolgozói érdekképviselettel is foglalkozom, (magyarul szakszervezet, csak nem nagyon szeretik ezt a nevet az emberek.) Mióta nyugdíjas vagyok, csak kis óraszámban tanítok fizikát egyetemen, és különböző szakértői munkákat végzek.

2. Hogyan és milyen körülmények között ismerkedtél meg az unitárius egyházzal, annak tanításaival?
   1. A feleségem unitárius. Nem akartam két vallást egy családban, és tetszett az unitáriusok felfogása, így én is az lettem. Különben Jakab Jenő néhai unitárius lelkész barátom szerint mindig is az voltam, csak nem tudtam róla… Aztán nekiálltam tanulni, később már egyetemi előadásokat is tartottam az unitarizmusról. Bencző Dénes bátyánk sokat segített az ismerkedésben és Szabó Laci, aki részint rengeteg irodalommal látott el, részint meg elhordott magával mindenfelé, s így az akkori papok többségét is jól ismerem. (Már Laci kortársait és az idősebbeket értem.) Odahaza egy időben egyházközségi gondnok voltam, itt meg azt követően főtanácsi tag, az Erdélyi Unitárius Egyház történetében az egyetlen, aki életvitel szerűen Magyarországon élt. Akkoriban az egyház újraegyesítésével törődtem sokat.

3. Mi volt az a pillanat, amikor eldöntötted: unitárius leszel? Vagy egy hosszabb folyamat eredménye volt ez a döntés?
   1. Természettudományi képzésben részesültem és talán ezért fontos számomra az ésszerűség, a logika. Ennyiben egész életemben készültem az unitárius vallásra, de a döntés a házasságom miatt született meg.

4. Miért az unitárius egyházat választottad?
   1. Protestáns vagyok, de gyerekkoromban katolikus nagyszüleimmel rendszeresen jártam misére. Így bár azt mondhatom, hogy két egyházban nőttem fel, nem jutott volna eszembe vallást, egyházat választani, mert volt egyházam, a református egyház. Ha a feleségem nincs, kibírtam volna valahogy reformátusként is. Szerintem ki-ki maradjon meg a maga vallásában, amibe beleszületett. De ha az élete párja más vallású, azon segíteni kell, mert egy családban egy vallás legyen, az a társadalmi béke alapja.

5. Melyek azok az eszmék, hitelvek, tanítások, amelyeket vonzónak találtál az unitáriusoknál? Egyházunk történelméből, illetve közelmúltbeli és jelenlegi működéséből mit találtál vonzónak?
   1. A szentháromság egyedi felfogása mindenképpen. Az, hogy az állandó újraértelmezés az egyetlen változatlan alapelv. Az, hogy a hitünk tárgyát nem kell valamilyen manifesztumhoz kötni. Tulajdonképpen bármi lehet szakrális tárgy, miközben persze semmi sem az, ami nem tisztán szellemi. Szóval ez a vallás annyira konkrét, hogy az már elvont, egyben annyira elvont, hogy az már konkrét. A kvantummechanikán és relativitáselméleten edződött elme számára ez otthonos területnek látszott.

6. Mi az, amin szerinted változtatni kéne az unitárius egyháznak?
   1. Az egyházban, annak életében, szervezetében nagyon sok dolog megy rosszul. Sok a fejlesztési lehetőség vezetők és hívők tekintetében egyaránt. Szóval ez az egész így ahogy van nem a legjobb. De viszonylag jó. Én olyanok társaságában is áhítatosan jól érzem magam, akikről egyébként lesújtó véleménnyel vagyok. Ez a tény alapozza meg a magamról alkotott (szintén elég lesújtó) véleményemet. Ha a hibákat kezdenénk gyomlálni, akkor én is magamon kéne kezdjem. Biztosan kiürülne az egyház. Az ember, amíg fiatal, azt hiszi, hogy az ő dolga megváltoztatni a világot. Ez egyébként igaz is, csak rosszul fogunk hozzá. Mert előbb mindig másokat akarunk megváltoztatni. Holott csak magunkat kéne. Ez nagyon lassú folyamat, egy egész élet kéne hozzá, de csak öregkorunkban jövünk rá. Talán olyan is van, aki csak a halála előtti pillanatban. Ezért kell mindenkit elfogadni olyan rossznak amilyen. És ez igaz az egyházra is. Ahogy a Mátyás király meséjében van: nincs rosszabb a sajtnál. Azt jelenti, hogy a nincs az rosszabb a sajtnál. Gondolom a mesemondó a sajtot nem szerette.

7. Hogyan éled meg hitedet a mindennapokban? Változott-e valami az életedben mióta unitárius lettél?
   1. Változott az életkorom. Huszonöt évvel vagyok öregebb azóta. De nem attól persze. Odahaza kevés az unitárius. (Egyébként az egyháztagok se mind azok, sőt, de ez nem tartozik most ide.) Mi odahaza katolikus környéken élünk, apám református, vele eljárok néha bibliaórákra. Az unitarizmusomat mindenütt hűvös tisztelettel nézik. Bibliát mindennap olvasunk, mint annak előtte. A hétköznapokban csak a halálesetek próbálják a hitemet. A lét, nemlét, örökélet kérdésköre. Erre azt találtuk ki, hogy a halálunk előtti pillanatban végtelen álomba merülünk, ami a sajátidőnkben sosem ér véget. Ez számunkra az öröklét. Egy másik koordinátarendszer, vagy ha úgy tetszik dimenzió. Ez egyébként (elvileg legalábbis), tudományosan is megalapozható.

8. Miért ajánlanád másoknak is az unitárius vallást és egyházat?
   1. Semmiért. Sőt semmi pénzért nem ajánlanék senkinek semmiféle egyházat. Vallást sem lehet ajánlani szerintem, legfeljebb vallást tenni a hitünkről, és ha valaki a magáéra ismer benne, akkor egy hiten valónak mondjuk magunkat. De fontos mindig hangsúlyozni, hogy a személyes hiteinkben alapvető különbségek vannak, amik nagy részét nem is tudjuk értelmezni, pláne másnak elmagyarázni. Szóval ez a vallási türelem gyökere. Látatlanban elfogadom, még gondolatban sem vitatom más hitét, vallását, és ami mostanában sajnálatosan aktuális, nem fogadok el semmiféle hitet, vallást, másokra irányuló aktív cselekedet igazolásául. Akkor sem, ha segíteni akarnak vele másokat, akkor sem, ha terrorizálni. Persze a hit és vallás mellett itt van még az egyház, mint szervezet. És mint az állam, ez is „erőszakszervezet az elnyomottak féken tartására”. Egyébként minden szervezet az. A család más. Az nem szervezet, hanem természetes közösség. A szervezeteket (szükséges?) rossznak, a közösségeket az élet feltételének tartom. Szóval az egyház, mint szervezet kifejthet bizonyos aktivitást, és ha ez életviszonyok megváltoztatására irányul, akkor gyakran van úgy, hogy egyes embereknek használ vele, másoknak meg árt. Ennek a minősítése (hogy használ, vagy árt) így személyfüggő, nem általános, ezért nem tudok senkinek egyházat ajánlani, mert ami egyiknek jó, a másiknak lehet rossz. A gyerekeim persze unitáriusok lettek, az első házasságomból születettek meg sincsenek keresztelve, csak a fiam készül megkeresztelkedni. Gondolom, az öccse fogja megkeresztelni. Az én öcsém is unitáriusnak tért utánunk és a gyerekei is unitáriusok lettek. De nekik sem ajánlottam semmit, maguktól döntöttek így. Mármint a felnőttek. Azért azt mindenkinek ajánlom, hogy valamilyen egyházhoz, mint vallási közösséghez tartozzon és azt is javaslom, hogy az ne legyen olyan, amelyik bárki mást bármilyen részben, vagy bármilyen alapon kirekesztene. De ha olyannal találkozom, aki születésétől fogva unitárius, csak nem tudja, azt erről azért felvilágosítom.