Hallgatom a „közszolgálati” rádiót. Rövid politikai elemzés végeztével ostoba reklám ordít a fülembe. Valami szerencsejáték ajánlat. Azután olyan altatót hirdetnek, ami mellett a legkisebb zajra is felébredhet a használója. Majd folytatódik a legértéktelenebb stílusban a legértéktelenebb sajtó és egyéb termékek harsány kelletése, beleértve a „közszolgálati” rádió egyes „közszolgálati” show műsorait is.

Gondolom ezért valaki fizet. A „közszolgálati” rádiónak. Hogy az reklámozza az ő kétes társadalmi hasznú üzletét.

A „közszolgálati” rádiót én tartom fenn. Én, ez alatt persze nem magamat értem, hanem a hallgatót általában. A „közszolgálati” rádió ezenkívül még pénzt szed be a hirdetőktől is…

A hirdető az én időmet veszi meg a „közszolgálati” rádiótól. Az meg eladja neki, mintha talán az övé volna, vagy mintha ehhez joga volna.

Szeretném visszakapni a „közszolgálati” rádióra költött pénzemet, ha a „közszolgálati” rádió mégis kereskedelmi adóként működik. És ami ennél sokkal fontosabb, az időmet, amit az ostoba hirdetéseivel elrabol. Nem beszélve arról a veszteségről, hogy a hirdetések alatt történt kikapcsolás után szinte sosem tudom pontosan visszakapcsolni a rádiót, így esetleg számomra fontos információtól esek el.

A közszolgálat a társadalom szolgálatát jelenti. A társadalom legnagyobb problémái ma a tanulatlanság, a tájékozatlanság, a felszínesség, stb. Mindazok a negatívumok, amelyeket a „közszolgálati” rádió közszolgálatával egyidejűleg terjeszt. Tehát nem csak meglop engem, hanem még árt is nekem, szándékosan. Az egészet közszolgálati mezben teszi, tehát be is csap, elámít, hogy mindezt a társadalom szolgálatának véljem.

És ez a keresztény kormány hatalomgyakorlásának idején is így van.

Nem kéne a kormány keresztény tagjai közül szóljon valaki a „közszolgálati” rádió felelős vezetőjének, hogy:

"Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti…”