Évekkel 1984 előtt került a kezembe egy még korábbi kézzel írott jegyzetem, azt gépeltem le 1984-ben. Persze írógéppel, így most szkennelnem kellett.

Kiss Ilona vasvári tanítónővel beszélgetve jegyeztem fel az ő szavai nyomán, egyi rokona pályája kezdetéről. Lentiszombathelyen tanított, ami Lentihez tartozott. Lentinek volt úgynevezett “fárás (?) községe” – de itt az olvasat bizonytalan – 1928/29. körül‚ ahova mint kezdő tantót Barta (v. Berta) Károly protezsálta. Tíz fárás község tartozott Lentihez, (ez Göcsejben van). Egy pajtát kapott iskolául, ami lakóhelynek volt elkészítve. (Itt szerepel a Kiss Margit név, lehet hogy az elbeszélés nővérére, vagy valamely más rokonára vonatkozik(?). Este lapáttal szórta ki a varangyos békákat.  A padláson patkányok…

96 gyerek, 1-6. osztályig. Az ő terve szerint épült fel az iskola egy dombon, mindig oda ütött a villám. “Nízd a mán szerelik a tanítónéni menkűcsúsztatóját. Tájszólások: gólya: emeletes vereb; mókus: kelumbejsz madár, vagy mukucs; kakas: paripatik.

Vakbélműtét után halt meg, 96 kg volt, férjezett Zalaegerszegen 1944-ben. (tehát a nővére volt) Minden gyerek zsebében tízórai pálinka. Iskola után mind egy árokban “malackodtak” túl kellett kísérni őket rajta. Vasárnap reggel templomba kellett menjünk. Fegyvertartási engedélye volt a fegyelmezéshez, pisztollyal lőtt a levegőbe. Bálint Istvánhoz ment férjhez idős korban. 5 évvel a halála előtt. 1906-ban született.

Kiss János: Kurtanemesek voltak, apja Kiss Mihály‚ felesége Kessler Genovéva. Nyolc testvérével maradt árvaságra fél-től 14 évesig. Hontót (Hosztót?) faluban laktak, Sümegre mentek, világító taplótól megvadultak a lovak…

Sümegi nagynénjéhez került, líceumban tanult, papnak szánták. A szeretetet amit,hiányolt gyermekeinek.megadta. Ateista lett, majd visszatért vallásához. 1868—ban született K.J., Petőfi családja élt. Petőfit mindenütt kicsapták. 7. gimnazisták lehettek, május volt. Volt egy rosszul látó tanáruk. El akartak menni madárdalt hallgatni. Az osztály kivonult, egy szamarat állítottak az osztályba. A tanár felbotorkált a katedrára, beírt, majd a nagy csend miatt észrevette a dolgot, de szép csendben elment. Másnap beírt, fölnéz rájuk : Uraim! Mivel Önök közül tegnap csak egy volt jelen, ezért ma ott tartunk, ahol tegnapelőtt abbahagytuk.(Petőfi osztályával.) Kiss Ilona ezt Kiss Jánostól hallotta. “Petőfi rovót kapott egy alkalommal. Az apja a kvártélyra ment, iskolában volt odament elé. Petőfi kijött, csodálkozott, apja hazahívta. Egy átjáróházon ellógott.”Gyermekként Petőfit nem becsülték nagyon  rossz gyerek volt. /7 iskolába járt/.

folytatom…

… ma, koma, ci koma, lóci koma, Kálóci koma. Kiss Jánosék silabizálva tanultak.

Katona-zenekarban ébenfa… (?)

Bécsben tanult … műlovar is volt. (okarina, körtemuzsika)

Ünnepélyes vizsgán ezt énekelték: 1. elemi végén:

“Nem törődve semmi gonddal élünk, mint madár

Mely a völgy kis patakához csevegni eljár

A jövő bizonytalan míg múltja …. fátyol hull

Vígan éljünk a jelennek, gondtalan, s boldogul

Az örömünk rózsapírja lángol szíven, szemen

Minket a bú nem találhat most és sohasem.”

Dallam szolmizálva:

m r d s m s l t d m m r d

. . – . – . – . – – – . –

m r d s l t d r m s d r d

Kiss Ilonkáról a Vas Népe 1976. V. 13-i számában jelent meg riport. Ars poeticája: “Gyermekkorban már öreg voltam, öregen gyerek maradtam.”

Mindig annyi éves vagyok, ahánnyal beszélek:

“-Te most hány éves vagy?

-Én tíz.

– Na látod, én is;

– Mi a fene?!”

Ez már a jelenlegi tanítványaival folytatott párbeszédek egyike.

Matematika (új): reciprok érték: citrom érték.

Halmaz: év. Hónapok az elemei. Halmaz-lemez.

A hét elemei (napok helyett) lámpák. Zseblámpa.

“- Hol kötötték meg a vasvári békét?

– Szatmárnémetiben.

– Hogy nem jut eszedbe? Hát itt laksz! (T.i. Vasváron.)

– A vasvári békét Itlaxon kötötték meg.”

A mese a gyermek tudománya. Vasúti pályaudvar, ahol szerlik a vonatokat. A vonatok kórháza, ahol gyógyítják a vonatokat. (Török Sándorról jut eszembe..)

Szétszedni a tudományt (mai vonal) primitív, magasabb rendű a keleti kultúra: funkciójában szemléli.

A tanítóképzőben 28-uknak egy könyve volt. 8-13-ig és 15-19-ig tanultak. Éjfélig tanultak, háromkor keltek. “Diákéveim a legkedvesebbek. 53 éve végeztünk. Nyolc még levelez velem. Segítenek is anyagilag: 100 shilling (500 Ft akkori pénzben).

“Régen hiúság volt, ma bátorság tükörbe nézni.”

Idős ápolónője (Ágota): “… azt már nem! Én matrózokon alszom!” (Értsd matracokon.)

1984 előtt megbízással tanított, nem kinevezéssel 19 évig. 1924/25-ben került vissza Vasvárra.